JUH

JUHOK

http://www.agr.unideb.hu/animaldb/juh/tech1.htm

Tartástechnológia


Általános irányelvek


A tenyésztô nap mint nap a fogyasztói piac és a feldolgozó iparágak szakadatlanul változó és növekvô igényeivel találkozik, melyekhez akarva-akaratlanul alkalmazkodnia kell. A fogyasztónak és feldolgozó iparnak sarkalatos követelménye a megtermelt termék iránt, hogy azt a tenyésztô olcsóbban és tömegméretben állítsa elô. Legyen egyöntetû, jó minôségû, másrészt a korábbi idôszakos kínálat folyamatossá váljék (pl. pecsenyebárány, sajt, stb.). Általános törekvés az is, hogy a juhtartásban dolgozók munkaideje is 8 órára korlátozódjék, a nehéz testi munkát gépekkel helyettesítsék, a szociális körülmények megfeleljenek a kor követelményeinek. Mindez együttvéve testesíti meg az iparszerû termelés fogalmát. 
Az a korábbi gyakorlat, mely "iparszerû" megjelöléssel csak a gyakran igen költséges termelési technológiát illette, de az állatok biológiai igényeit többnyire figyelmen kívül hagyta, ma már csak elrettentô példaként szolgálhat. Az állatok életfunkcióit tartósan, színvonalasan és viszonylag mégis olcsón akkor lehet a termelés szolgálatába állítani, ha az állat a környezetével összhangban van, jó a közérzete. Csakis így remélhetô, hogy az állatok biológiai igényének megfelelôen a genetikai képessége - a termelése - kibontakozhat. 
Az iparszerû termék-elôállítás a termelés valamennyi elemének - állat-gondozó-takarmány-elhelyezés-gép - az összhangját követeli, jól szervezett, elôre pontosan meghatározható és szigorúan betartott részfolyamatokból illeszthetô össze. Ebben érvényre kell jutnia a dolgozók és vezetôk érdekeltségének is. Ha mindazt írásban is rögzítik, és termelési utasításban adják ki, termelési technológia a neve. 
A magyar juhtenyésztés gyakorlatában a technológiáról gyakran esik szó, de alig néhány helyen alakult ki annak feltétele, hogy azt következetesen végre is hajtsák. 
A komplett technológia fogalma alatt értjük a tenyésztés, takarmányozás, épület és eszközigény, elhelyezés, gondozás, viselkedés, munkaszervezés és bérezés igényeire vonatkozó komplex írásba foglalt normat1vákat, utasításokat, melyek között teljes összhangnak kell lennie és a hasznosítási irány érvényesülését is elô kell segítsék. A juhtartási technológiák a kortól és hasznosítástól függôen 5 csoportba sorolhatók:

  1. Anyatartás és báránynevelés
  2. Kostartás
  3. Mesterséges báránynevelés
  4. Tenyészjerke-, és tenyészkos-nevelés
  5. Bárányhízlalás


Egy-egy juhászat technológiájának készítésekor tekintettel kell lennie: 
- a földrajzi, 
- éghajlati, 
- takarmányozási, 
- közgazdasági, egyszóval a gazdálkodás irányait meghatározó 
- és a piaci feltételekre. 
Ezek alapos elemzése után kell elkészíteni és évente értékelni az elôzô évben elkészült technológiát, melyen a szükséges változtatásokat is el kell végezni. 
A különbözô korú és hasznosítású juhok számára készült technológiának van általános része. 
Iparszerûen mûködô juhtelep üzemeltetési feltételeivel kapcsolatban 
A korszerû juhászatnak számos követelménye sorolható fel: 
- hozamok állandó növelése, 
- az állomány ésszerû koncentrációja, 
- a tenyésztés és a termelés szakosodása, a juhászatok, vagy telepek közötti integráció, 
- a korszerû gyepgazdálkodás és gyephasznosítás kialakítása, 
- a megfelelô eszközellátottság, 
- korszerû épület-, és teleprendszer létesítése, 
- a hasznosításhoz rugalmasan igazodó munkaszervezet kialakítása, mely növeli az élômunka termékenységét, 
- a juhászatban a tulajdonosi szemléletnek kell érvényesülnie még akkor is, ha szövetkezetben dolgozik. 
Az eszközbeszerzés, új telep építés, a korszerû gyepgazdálkodás és hasznosítás tetemes költségei csupán nagy fajlagos hozamok esetén térülhetnek meg. Ezt szolgálja az állomány és lehetôség szerint a termelés koncentrációja. Egy telepen pl. lehetôség szerint csak azonos korú, hozamú és technológiai igényû állatok tartására kell törekedni, mert így egyrészt a technológiai igény, másrészt a munkaszervezés egyszerûsíthetô. 
A járulékos beruházások; út, villany, vízvezeték, szociális épületek, elkülönítô, terelô karám, mérlegelô, fürdetô, nyíró, inszemináló, hullatároló és boncoló helyiségek a kis- és nagy telepeken majdnem azonos nagyságrendben jelentkeznek, ezért a nagyobb telep építésére ösztönöznek. Azonban arról sohasem feledkezhetünk meg, hogy a takarmánybázis (legelôhozam) kell, hogy legyen az alapvetô a telepnagyság megválasztásához. 
A hízlalótelepeknek legelôigénye nincs, csupán granulált táppal és alomszalmával kell ellátnia magát, illetve a trágya elszállításáról kell gondoskodni. 
Az országban évek óta több hizlalda mûködik eredményesen, melyeknek befogadóképessége igen nagy. Nagy hízlaló telepeken egyszerre nagyobb tételek kínálhatók fel eladásra egy kamion egyszerre is megtölthetô, így a bárányok kedvezôbb áron is értékesíthetôk. 
Az anya-, és jerkeállomány tartását szolgáló telepek nagyságát, a legelô juheltartó-képessége és a teleptôl való távolsága határozza meg. A fûhozam növelésével lényegesen növelhetô ugyanannak a legelônek az állateltartó képessége. 
Arra is számos példa hozható fel, hogy nyáron a juhállományt a településtôl távol esô legelôn, télen a településhez közel esô szántóföldek között épült telepen tartják, ahol a megtermelt tömeg-, és abraktakarmányt feletetik és a termelôdött trágyát a közelben hasznosítják. 
Elôször korszerû gyepgazdálkodás feltételeit kell megteremteni, és ahhoz ajánlatos méretezni a telep nagyságát. Könnyebb és gazdaságosabb a telepet - a tartási feltételek idôrôl-idôre javításával párhuzamosan - fokozatosan növelni, mint ésszerûtlenül nagyra épített és a ki nem használható telepet üzemeltetni. 
Egy telepen tartott 1200-1400 anya már olyan egység, amely megfelel a korszerûség kívánalmainak (sûrített, illetve folyamatos elletés bevezetése, fejés feltételeinek megteremtése, stb.). Az anyajuhtelepekrôl a bárányok a hízlalótelepre, illetve a növendéknevelô telepre szállíthatók. A tenyésztésre szánt jerkék és növendék kosok részére más telepektôl távol esô, jól elkülöníthetô, fertôzésmentes helyen létesítsük a növendéknevelô telepet akár 4-5 ezres befogadóképességgel. Ilyen nevelôteleprôl az anyatelep teljes állománya egyszerre lecserélhetô, és számos fertôzô betegségtôl (brucella abortus ovis, bedzonia és clamidia, lassú vírusok, leptospirozis, stb.) mentesíthetô. Ennek a megoldásnak a juhágazat jelenlegi gazdasági helyzete határt szab. Így a kisebb anyaállománnyal rendelkezô juhtartók, illetve egyesületek által létrehozott nagy jerketelepekrôl kaphatják az anyautánpótlásukat. A különbözô fertôzésekkel terhelt "szedett báronyok"-kal benépesített hizlaldákból továbbtenyésztésre nem ajánlatos jerkéket vásárolni, mert ez igen nagy tenyésztési és állategészségügyi kockázattal jár, tôlük jó anyakori hozamok nem remélhetôk. 

Épületek és berendezéseik


Hazánk éghajlati viszonyai között a juhállományt télen érdemes istállózni, ezért a juhtartásban legeltetési-, és teleltetési idôszakot különböztetünk meg. 
Napjainkban a juhok többnyire is istállókban éjszakáznak, de ez elsôsorban vagyonvédelmi és szociális, nem pedig állategészségügyi - állattenyésztési érdek. Csak a hideg, szeles esôk, a gyorsan lezúduló zivatarok és a nyári hôségben az erôs napsugárzás elôl érdemes a juhokat fedél alá hajtani. A juhnak ugyanis a szellôzetlen istálló bûze, párája és trágyája több szenvedést és fertôzési forrást jelent, mint védelmet. A juhok a hidegre alig, annál inkább a léghuzatra érzékenyek. Istálló építésekor tehát erre tekintettel kell lenni. 
A juh hômérsékleti igénye széles komfortzónán belül mozog. A frissen nyírt juhok és az újszülött bárányok egy hétig igen érzékenyek a hidegre, különösképpen a huzatra. A mikroklíma-igényeket a ., és a férôhely nagyságára vonatkozó igényt a kívánatos jászolhosszúságot pedig a táblázatban ismertetem. 
Télen a zárt, jól temperált hômérsékletû, döngölt agyagpadozatú, mélyalmos istállóra csak ellô és szoptató anyának van szükséges. A hízóbárányokat olyan - ugyancsak agyagpadozatú mélyalmos - istállóban tartsuk, melyben a hideg környezet nem követel számottevô energiát a hôregulációra, a nagy meleg pedig nem fékezi a takarmányfogyasztást. 
Ennek megfelelôen négy istállótípus kialakítása indokolt a juhtartásban: 
- üres és vemhes anyák, növendékek és tenyészkosok részére télen is megfelel a három oldalán zárt, kifutóval egybeépített un. akloskarám, ahol a fedett téren a mélyalmos pihenôt hozzá csatlakozó burkolt kifutót, és külsô burkolt etetôteret kell kialakítani úgy, hogy az etetôk kívülrôl legyenek megtölthetôk. 
- a télen elletett szoptató juhok részére zárt, jó hôszabályozású, természetes légöblítésû, világos épületeket kell építeni. 
A belsô térnek jól fertôtleníthetônek és könnyen rekeszthetônek kell lennie. Kisebb (fogadtató) és nagyobb csoportok, valamint bárányiskola könnyen kialakítható legyen bennük. Ezeket az épületeket nyáron baromfinevelésre, illetve broilerhízlalásra és más célra is fel lehet használni, amikor a juhállományt távolabbi legelôkön tartják. A nyári elletés a legelôkhöz közel esô, aklos karámokban elvégezhetô. 
- hízóbárányok részére olyan jól világítható és jól szellôztethetô épületeket építsünk, melyekben 25-40-es létszámú csoportok alakíthatók ki. Három oldalon zárt, negyedik oldalán téliesíthetô épületek lehetnek ezek. Nyári hôségben mind a két hosszanti falukat érdemes szellôzés érdekében felhajtani. Lehetôleg a tetôgerincük nyitható legyen jobb hôszabályozás érdekében. 
- mesterséges báránynevelés céljára zárt, jól világított, jól szellôzhetô, szükség esetén fûthetô épületeket kell kialakítani, könnyen fertôtleníthetô szilárd padozattal. 
Minél tágasabbak és minél alacsonyabban illesztettek az épületek ablakai, annál több természetes fényt fogadnak be, annál jobb a természetes légöblítésük is. Minél szélesebb az épület, annál indokoltabb a tetôvilágítása, valamint a szellôzôkürtös és gerincnyílásos légöblítése. 
Mesterséges (ventillátoros) szellôztetést csak akkor alkalmazzunk, ha elkerülhetetlen, mert költséges megoldás. A juhokat télen a huzattól, nyáron a túlságosan magas (+ 25 C feletti) hômérséklettôl kell óvni. 
Attól függôen, hogy az istállótérben, vagy külön erre a célra kialakított etetôtéren adagolják-e a takarmányt, a különbözô korú és hasznosítású állatok férôhelyigénye eltérôen alakul. Két istállózott anyajuh nyájra általában egy burkolt etetôteret kell számítani. 
A jól berendezett telepen az istállókon kívül megtalálható még: 
- a szociális épület, mely öltözôt, zuhanyzót, étkezôt és az irodát is magában foglalja, (kisebb telepen elônyös a juhász lakásánank kialakítása és így jobban szem elôtt vannak az állatok), 
- abraktároló helyiség, 
- kényszervágó (szúró-boncoló) épület, melyben a lenyúzott és besózott gereznákat is tárolják elszállításukig, 
- szérüskert, melyben a bálázott szénát és szalmát tárolják, 
- betonozott aljzatú, támfalas silótárolók, 
- terelô - rekesztô - osztályozó karám kezelôfolyosóval, egyedi és csoportos állatmérleggel, rakodó rámpával, (ez ma már elengedhetetlen egy átlagos korszerû telepen is), 
- fürösztô medence vagy helyiség, 
- a fejéssel is hasznosított anyajuhtelepeken a fejôház, vagy fejôállás fedett elôvárakoztatóval, egy külön tejhûtôhelyiséggel, benne a hûtôtankkal. 
A telepet ajánlatos 1,8 m magas drótkerítéssel körülkeríteni, vagyonvédelmi és állategészségügyi okokból, de ma már a legelô körbekerítésére lenne igény, ami megoldható és amellett viszonylag olcsó, hogy feleslegessé teszi a kerítést, gazdaságos legeltetést biztosít.. 

A juhágazat fôbb felszerelései és berendezései, tárgyai:


- az egyedi megjelöléshez szükséges eszközök (krotáliázó, tetováló, csipkézô fogók), 
- önetetôk, abrakolóvályuk, tömegtakarmány etetésére alkalmas jászlak, 
- itatóvályúk, illetve önitatók, 
- sózólámpások vagy tálcák, 
- rekesztôrácsok ( ábra) 
- fogadtatóketrecek, 
- körmözôkaloda, 
- ultrahangos vemhességvizsgáló berendezés, 
- gyapjúválogató és rázóasztal, 
- mesterséges termékenyítés eszközei, ott ahol mesterségesen termékenyítenek (mûhüvely, ondóvételi pohár, temperáló edény, termékenyítô katéter, illetve pisztoly és hüvelytágító, kézi mikroszkóp, sterilizáló berendezés). Ehhez két kisebb helyiségre van szükség, egyikben ugratják a kost, a másik burkolt padozatú helyiségben végzik az ondóhígítást, tisztítják és fertôtlenítik, illetve tárolják az eszközöket. 

A takarmányozás eszközei és gépei


A hagyományos eszközök közül leggyakrabban használatos a bôgôjászol; 0,5 m széles, 1,5-3 m hosszú, 25-30 cm magas, puhafadeszkából, többnyire maga a juhász tákolja össze. Felül léckeret akadályozza, hogy a juhok beleálljanak, így csak a fejük ér a takarmányig. Szemben az un. fogas ráccsal, melybôl a szálastakarmánynak közel felét kitépik és az alomba tapossák, ráadásul bundájuk is takarmánnyal szennyezôdik, a bôgôrácsba tett szálasok nem szóródnak ki. Mivel feneke nincs, alatta a trágya nem anaerob módon erjed, hanem a kevéssé taposott szálastakarmány felmelegszik. Ezért a szopósbárányok szívesen fekszenek a bôgôrácsba. Ennél jobb és korszerûbb az un. talpas (skandináv) rács a bôgôrács fenekelt változata ( ábra). A Balmazújvároson és Karcagon kialakított etetôrács készítését javasoljuk, melynek az alja jászolszerûen keskenyedik és négy lábon áll, benne a szilázst és abrakot is lehet etetni. 
Tetején lévô léckeret megakadályozza, hogy a juhok beleálljanak, rátapossanak a takarmányra, a bundát alig szennyezi. 
Istállóban és az etetôtérben egyaránt jól használható, ezért alkalmazása javasolható a juhászatokban. 
Hízóbárányok részére puhafa deszkából vagy fémbôl készített, két-, illetve egyoldalas önetetô jól használható a granulált táp etetésére. Ha jó a méretezés és a konstrukciója, nem szóródik ki belôle a takarmány ( ábra). 
A juhok belsô itatására az állandó vízszintû itatóvályúk a legalkalmasabbak, mert nagy kortyokban ihatnak belôle az állatok. 
Az önitató csészék erre kevésbé alkalmasak. Az itatók temperálásáról gondoskodni kell ott, ahol télen a hômérséklet fagypont alá süllyedhet. 
A sózólámpás a tetôgerendázatra függeszthetô vagy a padozaton is elhelyezhetô. Deszka fenekû, léc oldalú eszköz, melyben a juhok a kôsót nyalhatják. 50-100 juhra kell egy sózólámpást számítani. Ehhez szükség esetén takarmánymész, foszforsavas ásványi takarmány-kiegészítô készítmények és premixek is adagolhatók. 
A juhtelepen a legeltetési idényben szükség szerint abrak és alom szállítására van szükség, ahol fejnek, a tej elszállítása szabályszerû idôközben ismétlôdik. 
Teleltetéskor több takarmány szállítása szükséges, melyet helyben egy lófogat is elvégezhet. A távolabbi szállításokat traktorral vagy tehergépkocsival kell elvégezni. 
A szilázst un. silómarógéppel (SM-15) érdemes kitermeltetni. 
A kifutó karámja mellé helyezett külsô etetô feltöltésére javasoljuk a takarmánykeverô-kiosztó kocsikat, melyek az abrak és a tömegtakarmány együttes etetését teszi lehetôvé. 
Néhány hizlaldában, növendéknevelôben szállítószalagot építettek be a takarmány kiosztására. Elterjedésüknek költségességük és gyakori meghibásodásuk nem kedvez. 
A legelô technológiai berendezései az állatok ôrzését és vízellátását szolgáló eszközökbôl állnak. A legelôt fix karámmal kell körülkeríteni és ezen belül a naponkénti, vagy több napos szakaszokat villanykarámokkal oszthatjuk parcellákra. Hálózati akkumulátoros és napelemes villanypásztorokat lehet beszerezni. Ezek típusait a táblázatban ismertetem. 
A víz-szolgáltatás berendezései közül az ásott és fúrott (artézi) kutak, a villany-, a nyersolaj-, és a benzinmotoros szivattyúk, az itatóvályúk alkalmazása hagyományos megoldásnak számítanak. 
Újabb energiatakarékos megoldásnak ígérkezik - az egyébként már sok évtizeddel ezelôtt is volt - szélmotorok alkalmazása a víznyerésben. A mai modern szélmotorok ára - sajnos - elég magas (450.000.-Ft). 

A juhok kezelése, ápolása, osztályozása


A hodályban alkalmazott rekesztôrács (dranka) méreteit a ábrán közöltük. Puhafa deszkából, illetve lécbôl készül, bár újabban rozsdamentes anyagokból is készülhet. Ezek bekerülési költsége azonban több. A rekesztôrácsokkal szemben alapkövetelmény a könnyû összekapcsolhatóság és a változatos méretek, amely lehetôvé teszi az igény szerinti csoportos rekesztéseket.. 
A frissen ellett anyákat az újszülöttel együtt 1 m hosszú és 1 m széles fogadtató ketrecbe kell elhelyezni 3-4 napra, amíg bárányát meg nem ismeri, illetve (elôhasiak esetén) amíg meg nem szokja. 4-5 merinó anya közös elletôtérben sikeresen ellethetô, ez esetben szükségtelenek az egyedi fogadtató ketrecek. Kisebb a munkaigénye, az állatok a társaik között nyugodtabban is viselkednek. Többet ellô anyák részére azonban az ilyen társas fogadtató nem javasolható, mert az anyák egyszerre ellve nem különböztetik meg a saját bárányaikat és mindet szopni hagyják, tehát a kisebb bárányok tej nélkül maradnak, sok pusztul el közülök. 
Az egyedi fogadtató ketrec szélességét és hosszát 0,2-0,3 m-rel növelni kell a nagoybb testû állományok esetében. (1x1,5 m). Szmítani kell arra, hogy a nagyobb méretû fogadtató ketrecben a "csiklandós" anya a szopni akaró bárány elôl menekülni tud. 
A juhok körmözését körmözôkalodában ( ábra) végezhetjük el kényelmesen.Minden telepen osztályozó karámot is építeni kell, melyben szorítófolyosó is van. Ebben az egyedi megjelölés, a fülszámazonosítás, az oltás, a vemhességi vizsgálat könnyen elvégezhetô. Az osztályozó karám végében ketreces állatmérleget, rakodó rámpát is elhelyezhetünk a szükségtôl függôen. 
Ide építhetô a fürösztômedence és a lábfürdetô, mely a szorítófolyosó végén alakítható ki. A fürdetômedence szélessége 0,4, 0,5 m, mélysége 0,8-1 m lehet. Szükség szerint deszkával borítva kezelô folyosó alatt is elhelyezhetô ( ábra). 
Ausztráliában, Új-Zélandon, Angliában köralakú helyiségben fürösztik a juhokat, melyben egyszerre alulról és felülrôl irányított csövekbôl erôs sugárban permetezik rájuk a fürdetôoldatot. 
A lábfürdôn csak szükség esetén kell átterelni a nyájat, amikor az úton, vagy legelôn a sár hajlamosíthat a betegség kialakulására. A lábfûrdôbe 
1 %-os formalin, 2-3 %-os rézgálicoldatot kell készíteni. 
Ultrahangos vemhességvizsgáló készüléket a sûrítve elletô juhászatoknak érdemes vásárolniuk, mert így az üresen maradt anyagjuhokat korán elkülöníthetik. 
A telepen olyan tizedes gyorsmérlegre is szükség van, melyen az állatok egyedileg is pontosan mérhetôk. Emellett olyan nagyobb ketreces állatmérleg beszerzésérôl is gondoskodjunk, mellyel a csoportos mérlegelés elvégezhetô. A telepen rámpát is kell építeni, hogy az állatokat teherautóra, pótkocsira felhajthassák. 
Az állatok egyedi jelölése történhet rövidebb idôre - zsírkrétával, ovilla festékkel - vagy tartósan krotáliával, tetoválóval. A krotália könnyebben kiesik, megbízhatóbb, ha az egyik fülben krotális a másikban tetoválás van. Tetoválás után alkoholban oldott kormot alaposan be kell dörzsölni a fülbe. Amikor a fülben a vérzés megszûnik, ajánlatos a bedörzsölést megismételni, mert a vérzés során a festék kimosódhat, a tetoválás pedig olvashatatlanná válik. 

A juhok vízellátása


Mivel az anyajuhok ivóvíz fogyasztása rendkívül fontos, hiszen termelésük nagy százalékban függ attól, hogy van-e lehetôségük korlátlanul vízfelvételre. Így fontos, hogy akár a hodályban, akár a legelôn tartózkodnak az állatok biztosít vízellátásukat. Amellett, hogy a legelôn az itatás történhet felszíni vizekbôl, vízfolyásokból, állóvizekbôl, alkalomszerûen figyelembe kell vennünk ennek állategészségügyi és biológiai korlátait. Szerencsésebb megoldás, ha lajtkocsival biztosítjuk az ivóvizet és itatóvályukból ivási lehetôséget. 
Ideális megoldásnak azonban csak állandóan friss és tiszta vizet biztosító fagymentes rendszerek tekinthetôk. A víznyerés történhet gémeskútból, deszélmotoros szivattyúval is. 
Sajnos az istállókban is kevés helyen megoldott az itatás. Az itt alkalmazott itatóvályúk megoldásait ábrán láthatjuk. 
Az ettôl eltérô rendszerû itatók nem igazán felelnek meg a juh igényeinek. Az istállón kívüli itatási lehetôség biztosítása csak a juhásznak jelent megoldást, a juhnak nem. 
Különleges figyelmet érdemel a fogadtatóban elhelyezett juh vízellátása. Megoldási módok az ábrán láthatók. 
Figyelembe véve a juh faji sajátosságait az egy juhra szükséges vályúhossz 0,25 m, ami csak állandó vízszintû lehetôség, temperált vizet biztosító itatóból tekinthetô optimális megoldásnak. 

A juhok fejése:


A szarvasmarháknál az oxitocin hatása lassabban jelentkezik, a tejleadás is tovább tart, mint a juhok esetében. Amikor a tehenet fejik kézzel, vagy géppel préselik ki a tôgybimbóból a tejet. A fejôjuhász fejéskor az egész tôgybôl - felülrôl a csecsbimbóig - szorítja ki a tejet (ábra). 
A kézzel könnyen fejhetô juhok fél percen belül leadják a tôgyben lévô tej háromnegyedét, az utócsepegtetés sem tart 5-6 másodpernél tovább. 
Gépi fejés esetén, amikor a fejôkelyheket felhelyeztük a tôgyre, utána az egész tôgyet felülrôl a tôgybimbók felé óvatosan masszírozni kell, a kelyhek levétele után pedig utánfejni. Így a tej zsírtartalma jelentôsen emelkedhet. Ezért egy fejônek egy fejôgép kezelése is teljes idejét kihasználja. A vakfejés éppen olyan ártalmas, mint a tehenek fejesékor, ugyancsak mastitis kialakulására vezethet ( táblázat). 
Fejô-juhászatokban a 2x12-es, illetve a 2x24-es halszálkás Alfa-Laval fejôgépek terjedtek el. Ismert a két fejôállásra épített gépi fejés, melyet Komádiban fejlesztettek ki, napi teljesítménye 400-500 db fejô anyajuh. Egy fejôgéppel egy-egy fejéskor 150-200 juhot fejhet egy juhász. A gépi fejés jelenlegi kalkulációk szerint 1.500-2,000 juh fejése esetén térül meg, az Alfa-Laval fejôállás a cég által javasolt módon. 
Ezért ahol fejnek, a gépek jobb kihasználása és a folyamatos tej értékesítés érdekében felmerül a folyamatos elletés és fejés igénye is. 

Az almozás, az alomkezelés és a kitrágyázás


A juhistállók többnyire mélyalmos rendszerûek. Az éven át képzôdött trágyával állandóan érintkezik az állat. Minôsége, nedvessége, szalma-bélsár-vizelet aránya visszahat az állat közérzetére, termelésének alakulására, gyapjának szennyezettségére; különösképpen színére, minôségére. 
A túlságosan trágyás, lucskos mélyalom a gyapjú minôségének romlásán túl egészségügyi gondokat is okoz. Ide sorolható ellés idején az anyajuhok szülôútjának és az újszülött bárány köldökének fertôzôdése, a nedves, fertôzött alom hatására kialakuló un. büdös sántaság és tôgygyulladás. 
Könnyen belátható tehát, hogy a mélyalom állapota rendkívül lényeges eleme a juhtartásnak. A bôséges almozás esetén aerob erjedés miatt az alom melegszik és büdössántaságra hajlamosít, az alomból ammónia szabadul fel. 
A szakszerû almozás és alomkezelés fôbb mozzanatai a következôk; 
1. Az almozásra használt szalma ne legyen ázott és penészes. 
2. Elôször kerüljön az etetôrácsba és csak az ízékkel almozzunk. 
3. Az almozás legyen rendszeres, melyben anaerob erjedésre van szükség. 
4. A benne felszabaduló ammóniát - 3-4 naponként 0,1-0,3 kg/m2 adagú nyersfoszfát kiszórásával - meg lehet kötni, ami egyúttal a trágya értékét is növeli. 
A juhhodályokból traktorral szokták kihordani a trágyát. A traktorra szerelt markolóvillával végezhetô el a kitrágyázás, vagy a villanyfürésszel elôre kocka alakúra vágott mélyalmot egy hidraulikus villával emeli fel a traktor és viszi ki az épületen kívül, ahol a markolóval pótkocsira rakható. 
Egyre jobban terjednek a jó minôségû munkát végzô négykerék meghajtású, könnyen forduló nagy teljesítményû önjáró rakodó-kitrágyázó gépek. A Gehl, a Mustang és a magyar gyártmányú UNIRAK gépek erre a feladatra igen alkalmasak. Magas áruk miatt ritkán jutnak el a juhtelepekre. 

Munkaszervezet


A juhtartó gazdaságok többségében az egy juhászra bízott állatok száma közel 100 esztendeje alig változott (200-250 anyajuh, illetve 300-400 növendék). 
Nyáron, amikor a "juhász a gazda", az ô ügyességén múlik, hogyan tudja megfelelô legelôre terelni és jól lakatni a nyájat. Télen viszont amikor "a gazda a juhász", tartósított tömeg-takarmányokat kell a jászlakba hordania, a kúthoz és az abrakolóhelyhez szalmából, ízékbôl "járót" kell készítenie, elletéskor fogadtatókba, majd kisebb csoportokba kell rekesztenie a nyájat; sok a tennivalója. Ráadásul 100 évvel ezelôtt nem ismerték a szabad szombatot. Az ötnapos munkahét miatt az utóbbi években még romlott, nem hogy javult volna a munkaerô termelékenysége. Sajnos a szilázs és széna összetételének technológiája még nem terjedt el a hazai gyakorlatban. 
A régi uradalmak juhászai a konvenciós cselédeknél megbecsültebb, jobban fizetett emberek voltak, akik meghatározott számú juhtartást is kaptak vagy "részes juhász"-ként vállaltak kockázatot és részesültek a nagyobb nyereségbôl. 
Az állami gazdaságoknak és a termelôszövetkezeteknek gyakran a periférián lévô juhtelepein, melyekbe gyakorta a villanyt sem vezették be, ahol a munkaidô sem korlátozódik 8 órás idôtartamra, ahol a jövedelem sem kielégítô, egyre kevesebben vállalják a juhászmesterséget, így a juhot gondozók jelentôs hányadának tanultsága és civilizációs színvonala is erôsen kifogásolható. 
Számos nagyobb tényészetben igyekeztek az egy nyáj- egy juhász munkaszervezeten változtatni. Mert ha a családtagok a munkacsúcsokban (elletés, fejés) nem segíthetnek, a termelés sínyli meg. Az un páros norma, vagyis amikor két nyáj két juhásza "egy kézre" dolgozik a munkamegosztást, kevésbé munkaigényes idôszakokban az egyik juhász távolmaradását; szabadnapja, szabadsága letöltését lehetôvé tette. Ez a munkaszervezési forma azonban a munka termelékenységén alig változtatott, két egyenlô képességû és képzettségû ember egyenlô jogokon és bérezésen alapuló kapcsolatát feltételezte. 
Sok helyen olyan munkaszervezet, ahol a 3-4 fôbôl álló munkacsapat élén egy felelôs munkacsapat-vezetô áll, és nagyobb mértékû lesz a csapattagok közötti munkamegosztás. Így a munkacsapatba késôbb került, és tapasztalatokkal még nem rendelkezô dolgozónak is módjában áll az ott folyó munkálatokat alaposan megismernie és elsajátítania. Ebben érdekelt a munkacsapat többi tagja is. Ebben a rendszerben a csapat minden egyes tagja érdekelt abban, hogy a kezdôk is mielôbb, minél több termelési tapasztalatot szerezzenek. Természetesen jövedelmüknek igazodnia kell gyakorlottságukhoz és képzettségükhöz. Egy munkacsapatra 1000-1500 anyajuh, 2000-3000 növendéket, 5-10 ezer hízóbárány gondozását bízzák. A szabadnap és szabadság során a munkacsapat tagjai egymást váltják. 
A jól idomított pásztorkutya szerepe a jövôben más fejlett juhtenyésztéssel rendelkezô országok példája alapján csak növekedhet. Nagyobb állományok terelése, egyedi kezelése, pl. a szorító karámba hajtás jól idomított kutyák nélkül el sem képzelhetô. 
Korszerû juhászatokban a kövesutat és a mezsgyét olyan fix karámmal kell körülkeríteni, ahonnan a juhok nem törhetnek ki. Az egyes legelôszakaszon belül viszont napelemmel, vagy hálózati árammal üzemeltetett villanypásztorral kell a napi adagolást megoldani. 
A tavasszal és nyáron 1-2 naponta váltott legelôszakaszokon a juhok éjjel-nappal kint tartózkodhatnak. 
A 30 napon keresztül pihentetett majd újra legeltetett legelô természetes fûhozama mintegy 50 %-kal nô, a le nem legelt fû tömege 20-25 %-kal csökkenthetô! Mindez egyúttal a munkaerô termelékenységét is jelentôsen fokozhatja, az állatok biológiai igényeikhez igazítják napirendjüket (legelés, ivás, kérôdzés, pihenés, stb.). A teleltetés idôszakos munkaerô-szükséglete jóval nagyobb, mint a legeltetésé. Ennek a munkakörnek a biztoztosításáról télen könnyebb gondoskodni. 
A juhászatok többségében a gondozási darabért éppencsak kiegészíti a lenyírt gyapjú, a leválasztott bárány és a kifejt tejért fizetett teljesítménybér. Pedig akinek saját állománya van az tudja, hogy a termékért járó árbevételbôl lehet fedezni a költségeket. 
A juhászatok többségében a gondozási darabbért éppencsak kiegészíti a lenyírt gyapjú, a leválasztott bárány és a kifejt tejért fizetett teljesítménybér. 
A végtermék bérezés alkalmazása elemi érdeke a tulajdonosnak, mely nem a nagy gondozási létszámra, hanem elsôsorban a teljesítmény fokozására ösztönöz. A teljesítményre alapozott végtermék bérezésnek a juhtermékek jobb minôségére is ösztönöznie kell. (A választott bárányt pl. ne darabra alapján fizessék, hanem tömege, életképessége, minôsége törésmentes választhatósága alapján számoljuk el. A juhtej tisztaságát, nagyobb szárazanyagtartalmát, a gyapjú tisztaságát, a lenyúzott gerezna vakvágásoktól mentességét is figyelembe kell venni a juhász jövedelmének kiszámításához.). 
Jól idomított kutyákkal, villanypásztorral nyáron 2-3 ezer juhot egy juhász elláthat. Elletéskor télen egy elletôs napi 50 ellésnél, 100 megszületô báránynál több ellátását nem vállalhatja. Mesterségesen termékenyítésnél ugyancsak nô a gondozói létszám igény, 1000-2000 anyajuh napi kétszeri fejését fejôállásban 2 fejôs egy mûszakban elvégezheti. Hízóbárányból legalább 2000 állat gondozását egy ember elláthatja. 

A juhok viselkedése


Gazdasági állataink közül a juh az az állatfaj, amely leginkább az eredeti életfeltételek között él, termel. 
Az a tény, hogy a juh életének döntô részét a legelôn, illetve még hagyományos istállóban tölti, lehetôvé teszi, hogy a szabad mozgás közben is értékeljük természetes etológiai reakcióit. Nincs más állatfaj, amelynél az ivari viselkedésnek hagyományos volta miatt - olyan jelentôsége lenne, mint a juhnál. Nagycsoportos tartása miatt döntô tényezô az anya és báránya az anyajuh és kos közötti kapcsolat-kialakulás - természetes körülményeinek, zavartalan lehetôségeinek - biztosítása. 
Ugyanakkor léteznek a juhtenyésztésben az iparszerû formák a termelés bizonyos szakaszaiban; ilyen az elletés, a báránynevelés, a hízlalás ahol másfajta viselkedésre számíthatnánk. Ugyanilyen megváltozott tartástechnológiai elemnek tekinthetô a legeltetés körülményeinek technológiai változása, a fejés különbözô megoldása, gépesítése. 
A viselkedés elemzése segítséget ad a tartástechnológia és a tenyésztett fajta megválasztásához. Azok a tényezôk, amelyek nem teszik lehetôvé az állatok természetszerû viselkedését és hozzájárulnak a termelési színvonal csökkenéséhez, könnyen felismerhetôk a juhok viselkedésének értékelésével. 
Az alacsony technikai és technológiai színvonalon álló épületek mellett már van néhány olyan telep is, amelyek rossz, vagy jó példaként a juhok viselkedése alapján a legkönnyebben minôsíthetô. 
A juh fontosabb életjelenségei a következôk: 

1./ Alapvetô mozgásformák


a/ helyváltoztatás 
b/ állás 
c/ fekvés 

2. Táplálékfelvételi életjelenségek


a/ evés 
b/ kérôdzés 
c/ szopás 
d/ mesterségesen nevelt bárányok viselkedése 
e/ ivás 
f/ legelés 

3. Fajtafenntartást szolgáló cselekvésformák


a/ szexuális magatartás 
b/ ellési viselkedés 
c/ anyai gondoskodás a bárány és anya 
d/ a bárány anyához való ragaszkodása kapcsolata 

4. Kapcsolattartási módok


a/ figyelés 
b/ jelzés 

5. Társas viselkedés, dominencia sorrend


a/ védelemkeresés 
c/ verekedés, dominanciaviszonyok kialakulása 
d/ játék 

6. Terméknyerés alatti viselkedés jellegzetességei


a/ fejés 
b/ nyírás 

7. Funkcionális magatartás


a/ alvás 
b/ bélsárürítés 
c/ vizelés 

Alapvetô mozgásformák


Helyzetváltoztatás: Az istállóból való ki- és behajtás esetén a juhok emelt fejjel, egymás hátára ugorva is tolakszanak. A kutyák zavaró hatása nélkül ez a mozgási jellegzetesség csak a legelôre történô kihajtáskor figyelhetô meg. Behajtás esetén ha sötét van az istállóban, akkor is elmarad a juhok "tolakodó" viselkedése. 
Mozgás a legelôn mindig lehajtott fejjel, "bóklászva" történik. Ezt a megfigyelést a villanykarámos legeltetés esetén a terelôszálak helyének meghatározásánál kell figyelembe venni (a gyapjú miatt az engedélyezett villanykarámi feszültség csak a csupasz fejfelületen hat az állatra). 
Mozgás közben jellemzô a távolságtartás - megfelelô klimatikus és egyéb zavaró tényezôktôl mentes környezetben -, két-három méter oldal- és kötôtávolságot tartva, lassan haladnak elôre. Ez a legelôn a nyájnál szétszórtság látszatát kelti. Kifejlett egyedeknél futás csak külsô, zavaró tényezôk hatására fordul elô. Zavaró tényezô lehet az ember, a gép, de legfôbbképpen a juhászkutya. Modern technológiákban villanykarámos legeltetés esetén ezért tilos a kutya igénybevétele. 
A bárányok az anyjukhoz visszaengedve szaladnak, és örömük kifejezésére a farukat dobálják. 
A legelôn a mozgás mindig egyirányban történik és ez az intenzív legelés idôszakában az állatok 80-85 %-ára jellemzô. 
Az állás 
A kifejlett juhok a legelôn és istállóban egyaránt a nap felét állva töltik ki. A táplálékfelvétel többnyire állva történik, különösen jellemzô ez a legelôn történô fûfelvételre. Az egészséges állat (kivétel lábhiba, csülökfájás, sántaság) az intenzív legelés ideje alatt minden esetben áll. Ha a juh nem áll táplálékfelvétel közben, akkor biztosan beteg. 
Megfigyelések szerint istállón belül az emberi tevékenység döntô mértékben hat az állat megnyilvánulásaira. Így például nem evési lehetôség, hanem a takarmánykiosztás ideje hat döntôen az állatok mozgására. 
A fekvés 
A fekvés helyének kiválasztása után a juh minden esetben elkaparja az almot, elôkészíti helyét a fekvéshez. A jobb vagy bal oldalra történô fekvést nem a juhok szokásai, hanem csak a külsô tényezôk befolyásolják. A lefekvésnél az esetek döntô többségében azt a lábát hajlítja be elôször, amelyik oldalára fekszik és mindig behúzott lábakkal fekszik. 

A tápláló-anyagfelvétel


Az evés 
A juh nyelve nem elég mozgékony, nem nyújtható jól elôre, felülete érdes, papillákkal borított. Ezért a takarmányfelvételben - fôleg a fûfelvételben - döntô szerepet az ajkak játszanak, amelyek rendkívül mozgékonyak, finoman szôrözöttek, középen mély ajakbarázda húzódik. 
A pofa tágulékony, ezért változatos mozgásokat biztosít; ollószerû, elôre-hátra és oldalra irányuló elmozdulásokat. 
A juh esetében a takarmányfelvételkor a rágás rendszerint felületes, és a rágómozgások száma a takarmány minôségétôl függ. Szálastakarmányok etetése esetén 55, szemestermények fogyasztásakor 80, legeléskor a fû minôségétôl és nagyságától függôen 30-90 között változik a percenkénti rágások száma. 
Az evés ideje az istállózott tenyészjuhok esetében a nap 24 órájából 17-25 %-ot tesz ki. A 4-6 óra alatt 20-20 alkalommal fogyaszt a takarmányból. 
A pótlólagosan adagolt abraktakarmány esetén minimálisan 16 cm vályúhosszt kell biztosítani ahhoz, hogy minden juh számára hozzáférhetô legyen a takarmány. Rövidebb vályúhossz esetén sem tapasztalunk dominancia harcot, viszont a nem domináns egyedek fokozatosan leszoknak az evésrôl. 
A hízóbárányokat, amelyek a mai technológiák szerint csak koncentrált abraktakarmányt fogyasztanak, más evési paraméterek jellemzik. 
Kiscsoportos ideális férôhelyen elhelyezett hízóbárányok evésre fordított ideje 8-18 % között változik, de nincs összefüggés a táplálékfelvétel idôtartama és a hízlalás eredményei között. 
A csoportosan tartott hízóbárányok gyarapodása viszont 30 %-kal múlhatja felül az egyedileg tartott bárányok hízlalási teljesítményét. Feltehetôen a csoportos tartásban jelentkezô utánzási készség okozta a több táplálék felvételét és ezzel együtt a nagyobb testtömeggyarapodást. A csoportnagyság, a férôhely, az etetônagyság, a takarmánystruktura mellett egyéb környezeti tényezôk is befolyásolják a táplálékfelvétel idejét. A hideg hatására optimum alatt 5 C-ig növekszik a gyorsaság azonos evési alkalomszám mellett, utána azonban csökken az alkalomszám és a sebesség is. A 30 C meleg hatására csökkent az evési kedve, az étvágy, így a juh teljesítménye is. 
Kérôdzés 
A kérôdzés elôtt az állat kinyújtja a nyakát, majd kevés nyálat lenyel. Ezáltal nyelôcsövét sikamlóssá teszi. Ezután zárt hangrés mellett mély belélegzô mozgást végez, a mellkas tágulásával növeli a mellüreg negatív nyomását. Tágul a nyelôcsô majd egy falat a nyelôcsôbe jut. A durva takarmányrészek ingerlik a nyelôcsô nyálkahártyáját, így mintegy 100 cm/perc sebességgel a falat antiperisztaltikus úton a garaton át a szájüregbe jut. Ezután a felkért falatot az állat újból megrágja, majd lenyeli. 
A kérôdzés általában 0,5-1,5 órával az evés befejezése után kezdôdik, de ebben nagy, egyedi eltérések tapasztalhatók. Az állat egy-egy felkérôdzött falatot 40-60 másodpercig rág, percenként 80-100 rágómozdulattal. A kérôdzési ciklusok között 6-10 másodperc telik el. A kérôdzési periódusok 20-25 percig tartanak. Naponta 10-12 kérôdzési periódussal számolhatunk. 
A kérôdzés általában hosszabb ideig tart, mint amennyi a táplálékfelvétel ideje, általában a nap egynegyedét teszi ki. Úgy kell kialakítanunk a takarmányozás technológiáját, a takarmányok struktúráját, hogy a takarmányfelvétel, a kérôdzés és a pihenés aránya 20-25, 25-30, illetve 50 %-ot tegyen ki. 
A pecsenyebárány-hízlalás esetén a kérôdzésre fordított idô sajnos nem haladja meg az 5 %-ot. Hiba, hogy a bárányok a felszabaduló idôt "játszásra" használják, a kérôdzési funkcióhiány a bendô elsavanyodásához, és enterotoxémiás elhulláshoz vezethet. 
Szopás 
Az újszülött bárány, amint fel tud állni, fejét az anya felé fordítja. A tôgy megkeresése nehéz feladat, többnyire az anya segítségével sikeres. Az anya farával báránya felé fordulva, hátsó lábát felemelve segít a fejét felfelé tartó báránynak. 
A szopási kísérletek 60-65 %-ban sikeresek. A tejnyerés sikerérôl a bárány-farokmozgatás csóválásáról gyôzôdhetünk meg. Az ikerbárányok szopására jellemzô, hogy a kiválasztott tôgyfélbôl történik az esetek 85-95 %-ában. 
Az életkorban nagy eltérésû bárányok együttes tartása esetén nagy gondként jelentkezik a "tejlopás". A 6-7 hetes bárányok, amelyek tömege 16-18 kg, elszopják a tejet a fiatalabb bárányok elôl. A "tejlopás" mindig hátulról történik. A "tejlopó bárányok bélsaras homlokukról mindig felismerhetôk". Az anya nehezen tud védekezni a lopás ellen. 
A szopások száma nagyban függ a bárányok szopási aktivitásától. Megfigyelhetô, hogy az éhség érzete csak bizonyos ideig hat pozitívan a szopási aktivitásra, késôbb a szopósbárány tôgykeresése és a szopási aktivitása rohamosan csökken. Ha az elsô szopás 12 órán belül nem történik meg, akkor "kihûl a bárány szája" és elhullik. 
Mesterségesen nevelt bárányok viselkedése 
A bárányok választási ideje, kora a rászoktatás sikerét is befolyásolja az anya nélküli báránynevelési rendszerhez. Az újszülött bárányok élete kezdetén kifejezett tôgykeresô reflex mutatkozik és mûködik, melynek intenzitása az idôvel nô, ha a kis állat nem jut tejhez, de kb. 12 óra múlva már igen gyorsan esik vissza. Idôszerû a 60 percen belüli föccstejszopás. Célszerû kihasználni a tôgykeresô reflexet, mert a bárányok elhullásnak mintegy felében a passzív immunitás hiánya okozza az elhullást. 
Az elválasztás után a szoptató-berendezéshez szoktatni kell az állatokat, de az önálló szopás megtanulásához szükséges idô fordítottan arányos a választás idejével. 
Egy az anyától 15 napos korban választott bárányt 20 napon át kell tanítani, az 5. napon választottakat 3 napig, ha a 3. napon választottak akkor 6 óra múlva már önállóan szopnak a bárányok. 
A mesterséges nevelés alatti testtömeggyarapodás is sokkal sikeresebb ha korábban választunk. 
A technológiában ki kell használni azt a tényt, hogy a szopást kezdeményezô bárányokat az állomány 2/3-a 3/4-e követi, utánozza. Így "tréner" bárányok alkalmazásának jó hatása lehet, mivel a bárányok egymástól is meg tanulják az itatóból történô szopást. Ennek hátránya a betanítási technika esetén jelentkezik csak, hisz a bárányok elônyben részesítik azt a helyzetû szopókát, amelyiken tanították ôket. 
A szopóka alakjának nincs hatása a szoptatásra történô tanítás sikerének szempontjából. 
Vizfelvétel 
Ha biztosítjuk az állandó vízfelvételi lehetôséget, akkor naponta 5-6 alkalommal, 3-4 liter víz fogyasztásával számolhatunk. A vízfogyasztás nagyságát befolyásolja a takarmányok szárazanyagtartalmán kiül a környezet hômérséklete is. A legelôn a napsugárzás miatt általában magas vízfogyasztással (5-10 l) kell számolni. 
Ismert, hogy az állat közérzetét, takarmányozási szintjét jelzi annak vízfogyasztása. Az állandó vízfelvételi lehetôség esetén 5-10 %-kal nagyobb a gyapjútermelés, 20-25 %-kal több a tejtermelés, 6-12 %-kal nehezebbek a bárányok, az idôben korlátozott vízfelvételi lehetôségû egyedekhez képest. 
Bár a juhok figyelmét külön fel kell hívni a vízivási lehetôségre, de állandó itatást kell biztosítanunk mind az istállóban, mind a legelôn. Legkedvezôbbek a csörgedezô folyóvízbôl történô ivási lehetôségek. Ha nincs lehetôség a technológiába való beillesztésére, akkor feszített vízfelületû itatókat kell elhelyezni. A kis vízfelületû és külön technikai megoldású (pl. szelepes) önitatók alkalmazása a juhtenyésztésben az eredmények csökkenését vonja maga után. 
Sajnos a folyamatos vízellátás a hazai hodályok 5 %-ában sincs biztosítva, biológiailag optimális itatók %-os aránya még ennek is csak töredéke. 
A víz hômérsékletére rendkívül érzékeny a juh. A hideg vizet nem szívesen fogyasztja, hideg víz fogyasztás hatására csökken a végbél hômérséklete, növekszik a szívveréseinek száma. A testhômérséklet fenntartására az állat a felvett takarmány energiáját 100 %-ban mobilizálhatja. A mai viszonyok mellett az itatási technológiák elmaradnak az élettani optimumtól, és korlátja a takarmányfelvételnek és hasznosulásnak is. 
Legelés 
A juh életének döntô részét a legelôn tölti. Itt zajlanak élettevékenységei, takarmányának nagy hányadát itt találja meg és fogyasztja el, ezért nagy figyelmet kell fordítanunk azokra a sajátosságokra, amelyek a hagyományos és modern legeltetési technológiák között jellemzô rájuk. Kérdés, milyen idôszakok között legel intenzíven, milyen fûféléket kedvel, hogyan válogat a legelôn, hogyan alkalmazkodik a villanykarámhoz. 
A fûfélék kedveltségének megítélése ma nem egységes. Általában a többféle növénybôl álló gyepek a juh számára kedveltebbek, ezen belül a pillangósokat, elsôsorban a lucernát, herét szeretik a legjobban a juhok. A fûfajok közül a pázsitfûfélék és csenkeszfélék a legkedveltebbek. Vannak akik szerint a szarvaskerep, rétiperje, vöröscsenkesz, komócsin, csomós ebir, tarackos tippan, réti ecsetpázsit, pohánka a sorrend a fûfajok kedveltségében. 
A növényi részek kedveltségében és fogyasztásában a 
levél, virág, fiatal szár, magvak, többi rész 
a sorrend. 
A legelt füvek beltartalmi értékei mindig kedvezôbbek - nagyobb a nyersfehérje és alacsonyabb a rosttartalmuk -, mint a legelôn otthagyott fûállománynak. 
A nyersfehérjében 5-szörös, a rostban 3-szoros az eltérés, természetesen fordított elôjellel. 
A válogatás, amely a fûfajok, a növényi részek és beltartalom alapján történik, külsô körülmények hatására módosulhat. Az éhség, illetve a várható rossz idôjárás csökkenti a juhok válogatóképességét. 
A legelés néhány további jellemzôje az alábbiakban foglalható össze. 
1. A legelés idôtartama délelôtt 2,5-3 óra 
délután 4-4,5 óra 
2. A legelés megoszlása délelôtt 8-11 óra között 
délután 14-21 óra között 
3. Az elfogyasztott mennyiség rossz legelôn 4-5 kg 
jó legelôn 8-10 kg 
4. Harapás mélység 1-3 cm 
5. A juhok testtartása: bóklászó fejtartás, az egészséges állat minden esetben állva legel. 
6. Legelés közben -15, illetve +20 C-nál óvóhelyet keres. 
7. Az állatok intenzív legelés esetén 80-85 %-ban egyirányba néznek. 
8. Kedvezô körülmények között 1-3 m távolságra helyezkednek el az állatok a legelôn. 
9. A fiatal tenyészállatokat mindig tanítani kell legelni (ürüztetés). 
10. A kutyák alkalmazása tilos villanykarámos legeltetés esetén, mert a megzavart állatok kitörhetnek. 

A fajtafenntartás szolgáló cselekvésformák


Szexuális viselkedés 
Az ivari viselkedés BECZE (1981) a következô gondolatokkal foglalja össze: "A kos 20-40 percenként körbejárja az anyák kisebb csoportját, gyakorlatilag állandó ellenôrzés alatt tartja azok ivari állapotát. Az ivarzókat kifejezetten a feromon útján ismeri fel. Az ivarzók hüvelynyálkája a nem ivarzókat is vonzóvá teszi számára. A szag után a vak kos is kitünôen tájékozódik. A kezdeményezés azonban inkább a nôivaruaktól indul ki. Ezek mellett, hogy keresik a kost, aktívan stimulálják is; jellegzetes módon lökdösik a fejét vagy a farát. A fedezésre váró, ivarzó juhnak sajátos a magatartása, amint a kos mellett állva fejét a kos válla fölé nyújtva álldogál." 
A kos párzási elôkészülete genitális kontrollal (szaglás, nyalás) kezdôdik. Folytatása: toppantás az elülsô lábbal és az anya válltájékának vagy vékonyának lökdösése. Esetleg a fej félrehajtása mellett a kos vállával is taszigálja az anyát. Mindezek közben jellemzô hangokat is hallat. Az ivarzó anya a vizeletsugarat megszagolja, rendszerint meg is kóstolja, és az erôs szagingerre felhúzott felsô ajakkal csinált fintorral reagál. A következô mozzanatban, a felugrás elôtt a kos az egyik elülsô lábát átveti az ivarzó hátán, majd felugrás következik a törzs fedezô mozgásával, de még intromisszió (hímvesszô bevezetés) nélkül. Intromisszió csak a következô felugráskor jön létre, amikor is néhány villámgyors, alig látható dörzsölô mozgás után erôs törzshajlítás mellett (lökés, szökés) megtörténik az ejakuláció. 
A leírt elôjáték csak szabad pároztatás esetén megy végbe. Kézbôl fedeztetéskor és spermagyüjtéskor általában hiányzik. Ilyenkor a kos "teketória" nélkül felugrik és rendkívül gyorsan ellök. Az anya átlagos ivarzási ideje alatt általában 6 fedezés történik. 
A termékenyítés idôzítése a juh esetében nem látszik lényegesnek. A spermiumok életképességét a nemi utakban 24 órára teszik. A fogamzás eredménye körülbelül azonos, ha a termékenyítés az ivarzás kezdete után 4 óra és 36 óra közé esik. Csak a korábbi és a késôbbi termékenyítés inszeminálás után csökken a fogamzás, 48 órával az ivarzás kezdete után már nincs értelme a termékenyítésnek. 
A szexuális viselkedést néhány egyéb tényezô befolyásolja, ezek az alábbiak szerint foglalhatók össze: 
1. Az ivarzó anyajuhok kiválasztásában a szaglószerv szerepe a döntô. A rossz szaglsú kosok véletlenszerûen párosodnak. 
2. A párzások mennyiségére a kosok erôsorrendje nincs hatással, azonban a kosok libidója befolyásolja a befedezett anyák számát. 
3. Az ivarzó levô anyák száma növeli a kosok aktivitását. 
4. A kosok anyák között eltöltött idejének hossza negatívan befolyásolja aktivitásukat. 
5. Az anyák cseréjével (kézbôl való pároztatás esetén) 12 egymásutáni ejakulációt lehet elérni. 
6. Az anyák párosodási viselkedésének, keresô aktivitásának jelentôsége a termékenyítési idôszak végén, illetve a kosok nagy igénybevétele esetén növekszik meg, hiszen ilyenkor a kosok már nem keresik az anyákat. 
Az ellés 
A juhok ellése többnyire a hajnali órákra esik, de 15-20 óra között második csúcsidôrôl is beszélhetünk a gyakoriságot tekintve. 
Az ellés közeledtével a juh hasa leereszkedik a fara besüpped, pérája kivörösödik, és megduzzad, tôgye kifeszül és teltté válik. Az elôkészítô fájdalmak akkor kezdôdnek meg, ha a hüvelybôl nyálka távozik. Az elôkészítô fájások megindulásakor az anya ideges, felkel, lefekszik, helyet keres. A hely kiválasztásában a szaglás és a látás van segítségére; elônyben részesítik - ha nem elletôboxban, fogadtatóban elletnek - a zavartalan, kevésbé kivilágított helyeket. A kiválasztott helytôl 1-2 méternél messzebbre nem távolodik el, és az ellési helyet minden esetben "felkapálja". 
A tolófájdalmak 10-30 percig tarthatnak, amelynek hosszát nagymértékben befolyásolja az állat kora. Az életkor nagymértékben hat az állat fájdalmaira, hangadására, az ellés alatti álló és fekvô helyzet arányára is. 
Ikrek születése között 1/2-2 óra telhet el. Ilyenkor a nyitott szülôút miatt növekednek a higiéniai követelmények. 
Az utófájási szakaszt, amely 1 és fél, két és fél órát tesz ki, ezt már egyéb élettevékenységek végzésével tölti a juh. 
Az ellés után néhány perccel feláll, és elkezdi tisztogatni a bárányát. A tisztogató, nyalogató mozdulatok minden esetben a fejtôl indulnak és hátrafelé haladnak. Nagyon fontos az anyai viselkedés, hisz ennek szegényes volta 15-20 %-ban idézi elô a bárányok elhullását. 
A bárányok felállásának hiánya mintegy 20-25 %-ban felelôs az elhullásért. A hosszabb vajúdási idô általában az anya és bárány kimerülését, és ebbôl fakadóan természetellenes viselkedését vonja maga után. 
A modern fajtákra általában szegényes anyai viselkedés és rossz utódgondozási ösztön jellemzô, és ezt a tartástechnológiának figyelembe kell venni. Az anya ellés utáni viselkedésére az elsôdleges vízfelvétel, illetve gyakori, de rövid idôtartamú evési szakaszok jellemzôk. 
Az anya-báránykapcsolat kialakulása 
A mai fajták ikerellési %-a mellett egyre nô a lehetôsége annak, hogy a bárány kapcsolata az anyával nem alakul ki. Az anya-báránykapcsolat kialakulásának ismerjük kritikus periódus fogalmát. 
A kritikus idôszak hosszával kapcsolatosan az elsô tíz perc körülszaglási idô döntô lehet, de még 1,5-2 óra is megfelelô lehet a kapcsolat kialakulására. Tudvalévô, hogy 30-40 %-os ikerellési arány esetén 12-24 óra kell a csoportos elletésben az "elsodródás" nélküli kapcsolat kialakuláshoz. 
Az a szopásszám, amely a báránynak szükséges a megfelelô mennyiségû táplálék felvételéhez, csak fogadtatóketrecen biztosítható. 
Az elsô nap 24 órájából a bárány 20 hasznos órán át 24-28 alkalommal szopik. Ezt a születési testtömeg és a napi hômérséklet befolyásolhatja. 
A 28. napon már olyan kevés a szopások száma, hogy megfelelô nevelés, takarmányozás esetén már csak a korlátozott idejû szopás ajánlatos. 
Az anya-bárány kapcsolat-kialakulás és kapcsolattartás az érzékszervek (hallás, szaglás, látás) segítségével zajlik. 
Ha az anya felnyalja a bárányát és szopni engedi, akkor már idegen bárányt nem enged magához. Az anyák 10 m-rôl is felismerek bárányuk hangját, már az ellés után 1-2 nappal. 
Arra azonban számítani kell - iker ellés esetén különösen -, hogy még 20 elletési csoportban is lesznek olyan anya-báránypárok, amelyek között nem alakul ki kapcsolat. 
A kor elôrehaladtával az anyák és bárányok között természetes körülmények között is lazul a kapcsolat. Az "ikoláztatással", a szopási alkalmak számának csökkentésével gyorsítani lehet a folyamatot. A már egy hetes korban adagolt szilárd takarmány ismerkedtetésével, az inyhasadás okozta rágáskényszer kihasználásával lazíthatjuk a bárányok anyáráutaltságát. 
A báráronyok életkora és a és az anyajuh és bárány kapcsolat szorossága közötti negatív összefüggés van. 

Kapcsolattartási módok


Figyelés: A juh a környezetbôl érkezô ingerek hatására mindig abba az irányba néz tartósan, ahonnan az ingereket észleli. 
Jelzés: A különbözô célú hangjelek eltérnek egymástól. Jellegzetességeik az alábbiakban foglalhatók össze: 
M-m-m-m-m Anya hívja bárányát 
Bé-é-é-é Bárány keresi anyját 
(síró hang) 
Morgó, mély szaggatott hang Szexuális hívás 
Möszögô hang (a fej egyidejû 
mozgatásával) Veszély jelzése 
Társas viselkedés, dominancia sorrend 
Védelemkeresés: A juhok veszély, meleg és hideg esetén összebújnak, valamint így védekeznek a rovarok ellen is. Az összebújás egyéb mellékhatások mellett a gyapjú minôségét is rontja, hisz így leizzadhatnak a juhok. Ezért + 25 és - 15 C esetén árnyékoló, illetve fûtött helyet szükséges biztosítani számukra. 
Verekedés: A juhok általában nyugodt állatok, verekedés csak ritka esetben és rendkívül agresszív egyedek esetén fordul elô. A verekedés dobbantással kezdôdik, majd egymás irányába iramodva homlokkal összeütköznek. 
Társas rangsor: Juhok esetében nem tapasztalható versengés, fôleg ha a környezeti feltételek (takarmány, terület) elegendôek. Ennek ellenére juhok esetében is kialakulnak a dominanciasémák, de ezeknek a gazdasági jelentôsége nem nagyfokú. 
A szociális rangsor kialakulásában a testtömeg és a csánk magassága is szetepet játszik, de döntôen az egyedek agresszivitása befolyásolja az elfoglalt helyet a csoportban. A koscsoportok esetében a kor szerepe is hangsúlyozott, valamint, hogy szarvalt egyedek is elôrébb állnak a szociális rangsorban. Soha ne használjunk szarvas és suta kosokat együtt. 
A társas viselkedésre jellemzôen az új egyed befogadása nem tulságosan nehéz, de a különbözô fajták nyájainak keveredése legelôn nagyon hosszantartó folyamat. 
Játék: Általában a bárányok esetében elôforduló viselkedésforma. Játékos futás az istállóban, verekedés, homloktörés. Gazdaságilag problémát jelent a bárányok legelôn való futkosása; nagy az energiavesztség. Ezért a bárányokkal, ha nincs lehetôség az
Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
JUH - © 2008 - 2024 - juh.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »